Letudtam ezt is

Nem volt terv, de valami zárva volt, ahová mentem volna, ezt meg csak úgy találtam, mint egy téren ácsorgó, töprengő csavargó, na, itt még nem voltam, egynek jó lesz ez is enni valamit. A pizzáért nem vagyok nagyon oda, több rosszat ettem, mint jót, de hátha van más is. Volt. Olasz tésztát is lehet kérni. Egy lány meg egy fiú szorgoskodott a pultban a konyhai eszközökkel, Néha meg bejött valami egzotikus pizzafutár, morgott valamit egzotikusul és vitte a szajrét. Panna Prosciuttót kértem, ez előkelően hangzik, és fusilli tésztából, mert az meg jó hülyén hangzik. Tíz percet mondtak, hogy akkor kész lesz, fizettem a 3400 valamennyit, és ácsorogtam a nagy üvegfalnál, és néztem a Móricz Zsigmond körtér forgalmát. Néha rámnéztek a járókelők, de senki nem akart perecet vagy banánt bedobálni. Elkészült az ennivaló, kis papírtálkában kaptam, meg kis favillát hozzá 3490 forintért. És máris ehettem a koszos, előttem letöröletlen asztalon. Egyik asztal sem volt letörölve, de mit akarok én 3490 forintért? Kastélyebédlőt Herendi étkészlettel? Szóval volt a tészta és rá volt téve egy kis tejszín, némi sonkafélével. Unalmas és ízetlen volt, a tészta egy része meg kissé nyers, de találtam a pulton fokhagymás olajat, meg fokhagymás sót, szórtam rá és öt kategóriát ugrott egyből. A srác azt mondta, hogy a pizzájuk jobb, nem az olasz tészta a zászlóshajó. Nem tudom, hogy szeretném.-e megpróbálni... De az élet egy örök próbatétel.