Én meg hát nem annyira

Ideje volt beszagolnom ebbe a tésztabarlangba is, ha már... igen, ettem, de valójában nem volt ez felhőtlen boldogság. Mit is... hát volt ott egy lány, aki mindenféle fémeket furat az arcába, de ez semmit nem befolyásolt a hely minőségén. Különösebben nem volt boldog tőlem, hogy kérdezősködtem, hogy miféle pizzákat ehetnék itt, hát ki van írva, mit is beszéljünk erről. Jó, értem, akkor olvasok... valami sonkásat ennék, meg akkor rá külön kérhető feltéteket, kukoricát, gombát, így aztán kialakulhat valami hagyományos songoku kiszerelés. És kérnék még azért rá egy kis lilahagymát is. Azt nem lehet, csak kettőt lehet. Értem. És tényleg nincs evőeszköz? Nincs. Akkor már csak fizetnem kell meg várni, a fizetés 3890, azaz kb. 4000 forint. Ezért már ehettem volna bármit. Szóval, készül, készül, aztán megkapom, szép kis dobozból fogok enni 4000 forintért, rajta cégnév. Hatos adag ez, azaz előzetesen hatfelé van bevagdosva, de nem igazán, mert ahogy nehézkesen tépegetem, hát nem a perforálás mellett szakad néha, hanem random. És amikor végre elszakad, akkor repkednek a kukoricák szanaszét. A tészta elég sületlen, nem annyira a pizza, mint inkább ilyen faluszéli töki pompos, langalló stb. jut róla az eszembe. Mármint abból is nem a jobbfajta. De van mellé két tálka mártogatós szósz, az egyik paradicsomos, a másik fokhagymás és kifejezetten sokat dobnak az ételen! Tehát szalvétával megragadva az anyagot, szorgalmas tunkolom eképp. Megbirkóztam vele, aztán iszkoltam onnan, hogy valamivel leöblítsem a törkomat.