Vendég egy szál sem, csak én, van viszonylag nagy külső terasz, de azért mégsem ülnék szívesen a Fehérvári út szálló porában, hát betelepedtem. Pultban két fiatal lány, illetve az egyik a pult dekorációja, a másik a belső sütő munkatárs, én meg reménytelen vállalkozásként nekiállok a rengeteg pizzavariációt olvasni, de aztán elveszik a türelmem valahol, mondtam, legyen benne hűs, szalámi, lehet csípős, karakteres, legyen kukorica, legyen gazdag. . . Jó, a leány az un "húsimádó" vagy valami ilyen nevű pizzát javasolja, én meg rávágom, hogy jól van, jó lesz az. Kérek hozzá kiegészítésképpen még gombát is. Dédanyáink mondása szerint, ha pizza, akkor legyen kövér. A két méretből a kisebbre szavaztam. így került a kis pizza 3390 forintba. Hívósípot adnak, ebből tudhatod, hogy kapás van, szaladhatsz. De nagyon hamar elkészült, igazán nem kellett sokat várni, a hívó síp sem fütyült, csak kiszóltak élő emberi szóval, hogy kész. Hát ez a céltárgy, amit láthatsz a képen. Nézetem szerint ez egy nyers pizza, a rajta lévő cuccok sehogy sültek-főttek-értek össze, egyszerűen csak rajta vannak. Bár nem értek a pizzához. Azt sem mondhatom, hogy nem sütötték, mert a tészta láthatón meg pörkölődve feketére néhol. Nem tudom, mi hiányzik. De dögunalmas volt, ízetlen, semmi örömöt nem okozott. Pedig a lányok nem voltak barátságtalanok, nem mondhatom, hogy biztos jól kibántak velem. Szomorúan ettem a zsákmányt, közben beordított valami helyi karakter, öreg fazon, aki úgy öltözik, mintha 50 évvel fiatalabb csávó lenne egy faluvégi búcsún, nagy fuksz a nyakában, aztán, miután ismerte a lányokat, hangos tréfálkozásba kezdtek, a régi falusi csujogatás nagyvárosi folklórnak megfelelő része, hülyeséget kiabáltak egymásnak bentről ki meg kintről be, talán ez volt a hangulati tényező, amit a fogyasztó vendég kedvéért adtak elő. De máshol meg például élő cigányzene van. Itt meg ez. Körülbelül ennyi a kaland, ezt tudtam előadni.
