Na, de ha aznap nem is, pár nap múlva tényleg elmentem a Pizzibe, hogy ugyan már, itt mi a jobb? Rögtön a belépő, a nyitány. Ismeretlenül és lelkesen üdvözöltek, egy hatalmas szempillájú lány meg egy pizzatevékeny srác, és hú, akkor mi legyen, ha már így találkoztunk, kész pizzát ennék, itt van pár, vagy csináljunk egyet azonnal pár perc alatt? Tetszőleges hozzávalókkal. . Hej! Akkor legyen az! Na, sürögni és forogni kezdett a látványkonyha, a liszt a kiinduló pont a szemed előtt, abból lesz a tészta tényleg gyorsan, rápakolunk mindent, amit a vevő kér, aztán be a sütőbe. Valami karakteresebbet kértem, sonkák, hagymák, sajtok, jó lesz az! Meg hát a paradicsommaszat. . . közben vidáman csacsogtunk a környék pizzáiról, meg a távolabbi országok hasonló kajáiról. Ahogy kész lett, a fiú kihozta, mindketten lelkesen jóétvágyat kívántak, és meg korholtam őket kissé az evőeszköz elhelyezésén. De csak jobbító szándékkal. Jót ettem, 3590 forintot fizettem, és elmentem megint a Hópihébe forraltbort inni meg sütit majszolni, meg, hogy megköszönjem a tippet. Szerintem, Hópihe, a névadó már ismer, mint a piás rosszpénzt.
