Élményszámba menő kávézás

Emlékezetes kávé-élmény, bár itt sem sikerült elsőre a "bejutás". A honlapjuk szerint reggel 7-től tartanak nyitva, ehhez képest két alkalommal is zárva találtam őket 1/4 8 - 1/2 8 magasságában, de úgy, hogy a redőny is le volt húzva.
De érdemes volt harmadjára is visszatérni, ezúttal hétköznap munka után. A pultban a tulajdonos-barista fogadta a vendégeket, és elmondhatom, hogy bár ide a legtöbben "csak" egy kávéra térnek be, de minden vendéget kitüntetett figyelemmel, odafigyeléssel kezelt, a kávéfajták közül is ajánlott, de a kísérőként szolgáló sütiket is jó szívvel bemutatta.
Amint a pult fölötti falfestésben látható, 16 féle kávét kínálnak, a 390 Ft-os ristretto-tól, ill. eszpresszótól kezdődően az 1190 Ft-os nagy latte classic-ig bezárólag. A darálóban két féle kávé található sötét és világos, de mégsem túl savas, ami közelebb áll a magyar vendégek - legalábbis a többség - ízléséhez, mint a most trendi újhullámos kávézók olykor kifejezetten világos pörölésű kávéi.
A barista javaslatára a perui és a brazil kávét is megkóstoltam, az egyikből ristrettót, a másikból cappuccino-t (590 Ft). Azért érdemes itt valamilyen tejhabos kávét választani, mert ez esetben érthetővé válik a kávézó nevében szereplő "art" szó, ugyanis a kávé tetejére valamilyen egyedi "műalkotás" készül, az én kávémon egy 5 szirmú virág csokidíszítéssel.
A pultban lévő sütik mind házi készítésűek, látszik rajtuk, hogy nem nagyipari-üzemi termékek, és teljesen olyan benyomása van az embernek, mintha ezt a nagyi sütötte volna a kis konyhában.
Az én választásom a vaníliás-csokis piskótahenger lett, ami hatásában a hólabdára emlékeztet, de ez nem kókuszos.
A beltér kellemes, a falfestés és a mozaiklapos kerek asztalok a névadó ősi itáliai várost idézik.
A kávé mellé kaptam még 2 db csokis kekszet is, végül, de nem utolsósorban minden kávé mellé jár egy idézet, egy útravaló.
Megőriztem az enyémet: "Élet ünnepnapok nélkül, hosszú út vendégfogadó nélkül" Démokritosz.
A Pompeii Cafét pedig beraktam a kedvenceim közé.