Menni a többiek után

Ha jól láttam, másoknak tetszett. Elfogadtam a véleményt, megindultam a Popeyes felé, ami még hiányzott az életemből. Ezért ugye megküzdöttem a metróval, a mindig koszos aluljáróval, meg a fura lakóinak zagyvalékával, aztán masírozás végig a Westenden, mert ez a keresett dolog éppen a túlsó végében van. És közben azt gondoltam, hogy kell ez nekem? Megint talált valaki valahol egy gyorsétkezdét, én meg horogra akadtam és megyek a kollektív legelőre De végül is nem így volt egészen, azért kezdtem így, mert ez egy jobb hely, mint aminek hittem. Ráadásul a pultban a kisleány kedves volt, helyes és segítőkész. Ez már fél étvágy! Megbeszéltünk egy 3 darabos csirkefalkákat, egy tál krumplit sajtos maszattal, meg még káposztasalátára is vágytam, nevezzük coleslawnak, aztán meg üdítő is az önitatónál és még valami mézes mustárra is rábeszélt az arany kis dolgozó, elfogadtam az ötletet. Várni kell. Ez így, amit elmeséltem, 4030 forint. De nem bántam meg. Egész jó volt, jobb, mint a hasonló vonaton utazó pályatársak. Szóval, kellemes kis ebéd után hagytam el a terepet.