Megyünk és eszünk

Nem annyira nagy öröm. Azaz, csak részben. Vannak más vietnami éttermek a környéken, és jobbak is, olcsóbbak is. Talán nem véletlenül én voltam az egyetlen vendég. A puding próbája a pho, nézzük, itt milyen? Hát, semmilyen. Nyomokban emlékeztet a jobbakra, van valami ízkomponens, ami ugyanaz, egyébként meg feledhető. A csírák külön jönnek, nem a forró levesben. Kis fokhagymák, kis paprika külön kérésre. De a hölgy nagyon aranyos! Nem nagyon beszél magyarul, de azért kommunikál, ahogy tud. Kérdésekre nem tud választ adni, de elszórakoztunk azzal, hogy megmutatta, hogy a nagymamája hogyan cipelte a vállán rúdon a kosarakat, elmókáztunk az étterem nevével, hogy mit is jelent, és az arca csupa mosoly volt végig! Én meg magyarul, angolul, ő meg vietnami magyarul. De ettől függetlenül a kaja nem jó és egy kicsit drága is. Kártyával is fizethetsz.