A Kálvin térhez közel, a Ráday elején olyan becsalogató helyek szoktak lenni, egy-egy balsorsú szegényleány próbálkozik valami kommunikációs meghatással többnyelven, hogy betereljen. Sokszor még télen is, ázva-fázva. Én meg mentem éppen enni valamit, nem nevezném ezt fellengzősen valami Ráday gasztrotúrának, csak enni akartam volna egy meleget. Hopp, az első becsalihelyeknél le is akadtam, ki volt írva, hogy rakottkrumpli. . . ez az, ez kell nekem! Bent szinte senki, nem túl nagy vendégtér, és mit is mondjak. . . szóval érdekes egy személyzet. Hogy is fejezzem ki magam, ha senkit nem akarok megsérteni. . . hát nem is tudom. De semmiképpen nem így képzelem el a Ráday utca elején az egyik, un. "csárda" személyzetét. De ha már így van, bátorság, együnk valamit! Beltér elfogadható, olyan turistás. Kérek rakott krumplit! Az nincs. Elfogyott, talán valamelyik nap majd csinálnak megint. Általában nyolc adagot csinálnak egyszerre, aztán elfogy, amikor elfogy. Huhhh. . hát akkor mi legyen. Legyen gulyás! Lett gulyás, egy kis műanyag, napközis tálcán megkaptam, kenyérrel együtt, és még erőspaprikát is hoztak hozzá. Nem tudom, mikor csinálták, lehet, hogy ebből is főznek egyszerre valamikor nyolc adagot. Közepesen jó volt, meleg volt csípőst tettem bele, kértem egy zéró kólát előtte-utána. Csak dobozos van. Igen, más üdítőkből is csak dobozos van. pfejj, szép kis csárda! Viszont írjuk meg, hogy nemrég nyitottak, újak a vidéken, és megpróbálnak megfelelően olcsóak maradni. Ez tulajdonképpen sikerült is. Olyan nagyon sűrűn nem járok majd itt, de egy tapasztalatnak jó volt.
