Így járt ez a különleges kis hely is a Kelenföldi pályaudvar előtti téren, ha jól értelmezem a helyzetet, én úgy láttam, hogy szinte nem győzi munkával a tulaj. Aki itt legalább ázsiai, szemben a korábban említettekkel. Szóval, van a téren, a busz végállomások mellett egy kicsi, különálló épület, ott kell keresni. De látni fogod, mert odagyűlik vérszagra az éji vad. Amikor én voltam és be is jutottam, akkor a mester éppen evett, és másik munkatársa, aki egyébként fehér, de nem magyar, és testes fiú, ő látta el a pincér és a tolmács szerepét is. Talán ukrán, de vele lehet angolul beszélni valahogy. De semmi pánik, könnyű rendelni, nyilván rámanért mész, az egész egy pici helyiség, minden fő és rotyog, tele van gőzzel, a készülő gombócokat itt mutatom, minden a szemed előtt zajlik. A (talán kínai) srác, a mester, nagytételben készíti a japán levest, a tésztát ő gyúrja hozzá, vigyorogva rádmutat, hogy most a tiédet csinálja, aztán tekeri, sodorja, nyújtogatja, mint egy expandert, és így készül az ebéded. A végeredmény eléggé hasonlít a pho-ra, ebben nincs tojás, viszont van sűrű, erős húslé és igazán ízletes. Azt nem tudom, hogy hol van a víz, hol és hogyan mosogatnak, mert az nem láttam. Hát izé lehet, hogy a higiénia kissé csorbát szenved itt, de ha nem akarsz, nem gondolsz bele. Én meg voltam elégedve, 2500 forint egy adag, még adtam is neki valamit rá a fizetésnél, nagyon örült neki. Nem érdemes kihagyni, kaland az élet, buli és trendi a rámen! Aki kimarad, éhes marad!
