Minden jó, ha vége jó

Hangulatos, szépen berendezett hagyományos magyar bisztró a Szent István Bazilika vonzáskörzetében. Fehérre festett nyerstéglás falak, zsírosbödönökből kialakított világítótestek, az egyik falon népi kerámiatányérok, másikon bakelitlemezek a hetvenes-nyolcvanas évekből, zöld növények. A mi félszeparénkat falba süllyesztett edények díszítették.
A második világháború utáni, de patinásnak mondható kredencen teafőző, befőttek, retro stílusú poharak. Tetszetős, hogy az igényes kiállítású étlapon bemutatják a menedzsmentet, illetve két ikonikus magyar étel, a gulyásleves és a túrógombóc receptjét is megadják. A 18 órai nyitásra foglaltunk asztal, nem telt bele negyedóra és megtelt a hely.
Hagyományos magyar konyhát visznek különösebb újragondolás nélkül, szép tálalással, határozott ízekkel. Kínálnak többek között fokhagymás-tejfeles, sajtos lángost,
szalonnás-kolbászos lecsót tökéletes tojással, tejfölös gombalevest szarvasgombás galuskával, gulyáslevest, lassan sült kacsacombot lilakáposztakrémmel és juhtúrós palacsintával, házi tésztát erdei gombákkal, rukkolával és sajttal, vadas marhát szalvétagombóccal, kemencés töltött káposztát, somlói galuskát és almáspitét vaníliás mascarpone-habbal.
Több, mint két tucat ügyesen összeválogatott minőségi magyar bort tartanak, többnyire minőségorientált kis pincéktől. Dreher Goldot, Meggyes Drehert és Cecei IPA sört csapolnak, palackban csak egy alkoholmentes tétel kapható. A sörfrontot lehetne szélesíteni és igényesebbé tenni. A töményitalok a prémium kategóriát képviselik, készítenek népszerű koktélokat is.
A kiszolgálás udvarias, figyelmes, segítőkész. 15% szervízdíjat számolnak fel. Lassan értékelhetjük, hogy emellett a bankkártyaleolvasó nem bíztat további borravalóadásra, mint ahogy az egyre több helyen tapasztalható.
Nézzük a kóstolt fogásokat! Fogadófalatként egy aprócska sajtos pogácsát kaptunk kolbászkrémmel és lilahagyma-lekvárral, továbbá egy kis kosár kovászos kenyeret s egy kevés csípőspaprikakrémet. Jó kezdet. A kenyér kifogástalan, ha adnának mellé egy kis vajat is, még jobb lenne.
A hortobágyi palacsinta tálalása impozáns, a mártás selymes és ízletes, a töltelék egy cseppet száraz, de a produkció így is felsőkategóriás darabja a maga műfajának.
A csülök jó ízű, kár, hogy a bőre nem ropog a teljes felületen. Ha ropogna, vélhetően nem öntenék rá az egyébként kellemes fűszerezésű, tunkolásra csábító jus-t. Jól sikerült a köretként adott hagymás tört burgonya és párolt káposzta.
A túrógombóc ízre, tartásra egyaránt csúcsokra tör, édessége is optimális. Ribizliszemekkel ékített sárgabaracklekvár-pöttyökkel tálalják, melyek nemcsak a tányért díszítik, hanem az ízképet is. Záróakkordként kaptunk egy kupica Bolyhos ágyaspálinkát.
Minden jó, ha vége jó tartja a mondás, s mi ezt így is éreztük sokat tapasztalt tesztelő társammal együtt, akivel konszenzusban megállapítottuk, hogy a hely legfőbb erényei a stílusegység, a jó konyha s a kifogástalan kiszolgálás. Szerettünk itt lenni, ajánljuk a helyet másoknak is.
A konyha felkerekítve 5 pont, a kiszolgálás és a dizájn kerekítés nélkül. Az árak középmagasak, nálam beleférnek az átlagos ár/érték arányba.