Megint visszatérős

Úgy látszik, ilyen kis visszatérős napjaim vannak. Ma, csak úgy bambultam a 47-es villamoson, és vagy 10 helyen eszembe jutott, hogy le kéne szállni enni valamit. Már a végállomáson is, a budafoki Városház téren, de ott csak egy cukrászdát láttam, meg egy nem túl vonzó gyroszost, Azután ahogy ment a villamos, rájöttem, hogy jobbra is, meg balra is mindenhol voltam, de azért továbbmentem. Idáig. Hopp, ez is rémlik, jártam már itt valaha, na nem baj, akkor lássuk. Nagyon szolid, visszafogott hely ez a kifőzés. Mondjuk azt, hogy még ebédidő előtt futottam be jóval, teljes a kínálat. A hölgyek, akik ott várják a vendéget, rendkívül kedvesek. Kiszúrtam egy rizseshúst a pult alatti kínálatból, de azután felvilágosítottak, meg fel is tettem a szemüvegemet, inkább pásztortarhonya volt az, bizony! Nem baj, úgy is pont jó! És tényleg jó volt, mit mondjak, kifogástalan! Igazi házias íz! Az uborkasaláta már nem volt egy telitalálat, elég hígra sikeredett. A barackos tea volt a legrosszabb az egészben, valami Márka-termék, de ezt nem a bolt gyártja. Nem volt jó ötlet. Viszont ez az egész nem volt drága egyáltalán, a hely tartogathat még további kulináris meglepetéseket, érdemes egy próbát tenni. Többféle vallás istenei védik a kifőzést, keleti ezoterikus kultúráról árulkodik a fal, de egy Hamza azaz Fatima tenyere is ott lóg a falon, el tudom képzelni, hogy jól érzi itt magát a környékbeli polgár, ha betér ide.