Múltidéző cukrászda

Budapest egyik legrégebbi cukrászdájába látogattunk el, amely 1827-ben nyitott meg a Várban a Szentháromság téren. Az évszám a cukrászda belsejében a bútoron felírva is olvasható. A névadó Ruszwurm Vilmos már a 4. tulajdonos volt, de az ő vezetése alatt lett igazán népszerű, elsősorban nemesi körökben. A rendszerváltás óta a Szamos-család tulajdonában van.
Az épület és a korabeli berendezés - cseresznyefából készült mahagóni berakásos pult, korhű fotelok - is védett műemlék, valóban nagyon szép, hangulatos a belső tér. A cukrászda elsősorban a vajas süteményeiről lett híres, a rétesek, a krémes és a pogácsa a legnépszerűbb termékei. Meglepő, de árban a helyszín és a nagy múlt ellenére sem extrém magas.
Természetesen nyári időszakban fagyit is árusítanak, 1 gombóc 250 Ft-ba kerül. Hagyományos magyar és olasz fagylaltokat árusítanak, a Szamos cukrászatból. Karamellát és narancsos fekete csokit ettem.
Sajnos a hely pici, és tele van turistákkal, esély sem volt leülni a benti asztalokhoz. A cukrászda előtti "teraszon" (valójában a járdán) is van néhány asztal, de itt is várni kellett, hogy felszabaduljon hely.
A kiszolgálás elég mufurc, és ez sajnos sokat ront a hely megítélésén. A fiatal hölgyek lehetnének sokkal kedvesebbek, ha már a vendéglátásban dolgoznak.