Véletlen botlás

Hideg volt nagyon, surrantam végig a Tompa utcán, meg talán meg is ittam volna valamit, egyszer aztán egy tábla a járdán, hogy "forralt bor".. fék, fordulás, és már bent is voltam. Széles vigyorral kifejtettem a forralt bor iránti igényemet. A leány empátiába gyűrte az arcát, nagyon sajnálja, de nincs, elfogyott... bennem meg lejárt a lemez, kifogytak az elemeim, csak néztem tompán magam elé, erre a kriminális fordulatra nem számítottam. Ezért jöttem be! nyögtem. Már majdnem távoztam is, de aztán eszembe jutott, hogy kedves ez a hely, kedves ez a lány, hát legyek annyira rugalmas, hogy én alkalmazkodom a változó viszonyokhoz. Néztem, mindenféle alkoholok voltak végig a polcon, hát az is melegít, meg szomjas is vagyok, nem szoktam, de hirtelen ötlettel kértem egy Aperol-spritzet, meg egy hosszú, finom kávét, aztán így már be is telepedtem melegedni. Ronda helyre vackoltam el magam, kint, a nagy térben honleányok gyűrték a laptopokat, hát mit zavarjak ott, bekuckóztam egy sarokba, velem szemben valami takarítóeszközök, meg egy létra... mintha a raktárba ültem volna be. De jött a kávé, jött az Aperol, láttam, hogy hülye akadályfeladatot adtam a lánynak, ő pici volt, az italok meg valami magas polcon, szóval, oda kellett neki cipelni valami felmászó-alkalmatosságot. De megkaptam mindent. Iszogattam és elméláztam azon, hogy milyen hülye is az ember, bejöttem a hidegről egy jó forró italért, erre most iszom itt szívószállal egy jéggel teli poharat... úgy kell nekem. A zsákmány amúgy 4500 forint volt, jól is esett, aztán korrigáltam az előző testgyakorlást, felajánlottam a leánynak, hogy majd én felrakom a felső polcra a piát, minden létra nélkül, hálás is volt, és így jóbban is éreztük magunkat mind a ketten.