Hegyi levegőn

Tehát a Sáo kitört a pesti belváros szmogos dzsungeléből és felköltözött a hegyre és jobb élet után vágyva. Pontosabban a Gozsduból a Hegyvidéki Bevásárlóközpontba. Hogy aztán itt jobb neki vagy sem, azt az idő eldönti. Most akkor olyan, hogy kintről is, bentről is megközelíthető. Van egy nagy, külső terasza is. A jó pho reményében ültem be és nem is csalatkoztam, itt viszonylag szűkös a kínálat, de ami van, az színvonalasan készül. Kétségtelenül még mindig az egyik legjobb pho, ami kapható széles e piacon. Viszont egyáltalán nem olcsó, ez nem egy pukkant büfé, itt a leveskéd 5000 forintnál többet kóstál. A jelentős mennység ellenére kértem egy tavaszi tekercset is, az sem filléres kategória, 3500 forint. Szépen volt eredetileg a konyhában tálalva, a dekoratívitást az ügyetlenke felszolgáló fiúka összeborította, megpróbáltam valahogy visszacsinálni, hogy lefotózzam, nem nagyon sikerült. Szóval az ennivaló az drága és nagyon jó. De ne felejtsük el, az étterem Gault&Millau ajánlással él, egysapkás kategória. Viszont három ordibálós, minősíthetetlen hegyvidéki perszóna is beült mellém két méterrel, istenem, hát erről az étterem nem tehet, a vendég az vendég, de arról már igen, hogy felszolgáló leányka cuki módon kiszolgálta, megitatta a hegyvidéki ölebet, ami velük volt, kissé beletúrt a kutyusba is, aztán ugyanazzal kézzel, lendülettel kihozta, kinyitotta az én konzerv-üdítőmet és a poharamba adagolta. Ez úgy nincs azonos pályán, nem így működik. Szóval, volt, amitől nem voltam annyira elragadtatva. Mindez a kirándulás, egy leves, egy tavaszi tekercsecske, egy dobozos üdítő kutyával, meg a szervizdíj 11440 forintomba került.