Koreai böjt

Böjt van, meg benne péntek is van, gondoltam, el kéne menni egy kicsit böjtölni. Ronda fehér folt volt az életemben a Seoul House, most úgy vélem, sohasem jártam itt. Pedig itt dolgoztam az Iskola utcában évekig, bebarangoltam a környéket ebédidőben, százszor elmentem már ez előtt a Fő utcán, biztos mindig elhatároztam, hogy na, majd a legközelebb bejövök, de nem, kimaradt tartósan. Úgy hogy ma direkt ide... A szomszédban Ildikó konyhája tömve volt, egy tűt sem lehetett leejteni, ez meg tök üres. Miért? Itt megmérgezik az embereket? Szóval, ültem, ahová akartam, Pincér kedves volt, jött, érdeklődött, két felszolgáló is tette a dolgát végig, tényleg vendégül láttak, jókat beszélgettünk is közben, az ételről meg az étteremről is, szóval, kértem először egy kimchi levest, vártam rá, tűzforrón érkezett, de fújogatás után jó falatozásnak bizonyult, igaz, a forróságtól, meg a csípős levestől egy fél csomag papírzsebkendőt is elhasználtam közben. Szerintem nagyon igényesen készült, ez bizony nem egy gyorsétterem, tényleg szakácsa van, és autentikus konyha. A levessel együtt kaptam a köreteket, savanyúságokat is, nem baj, ehetek hozzá is, ha akarok. Így örömmel telt az idő. Aztán, hogy kész voltam vele, jöhetett a kacsacomb, na, ahhoz már felhasználtam rendesen a kapott köreteket is, és megint csak jól telt az idő. Persze két csípős fogást szerintem ne rendelj egymás után, volt, hogy már úgy éreztem, hogy ez sok így, ilyenkor jót tettek a rizsek, krumplik, savanyúk. A végén aztán a bennem feltüzelt poklot két hideg Pepsivel próbáltam eloltani, és nagyon kedélyesen távoztam. Javasolnám ínyenceknek a helyet! Nem olcsó, de megéri! Szervízdíj a számlában.