Pazar hely, ár-érték arány és konyha csillagos hatos

A Societe az utóbbi idők legeslegjobb élményeinek egyikét nyújtotta, ebédmenű keretében pedig állíthatom, hogy ilyen gyönyürűen kidolgozott, virtuóz, ugyanakkor ízre is harmonikus előételeket sehol nem ettem.
Annyira meggyőzőek voltak az előételek („Répa, retek, mogyoró”, valamint „Vöröstonhal, zeller, gránátalma”), hogy bár elsőre (mivel már a második ebédem volt ez ugyanazon a napon) nem kértem főételt, mégiscsak rendeltem egyet, hogy lássam, mit nyújt ez a szakácszseni (név szerint, mint megtudtam, Krasznai Norbert, ex Monk’s bisztró) a főétel műfajban.
A főétel (sertésszűz, vadasan zsemlegombóccal) is jó volt, sőt, nagyon jó, de az előétel katarzisát nem tudta elérni.
Közelítette viszont azt a desszertfront két produktuma, a „Panna cotta, rebarbara eper” valamint a Pisztácia, málna, étcsokoládé”. Igazságtalanság lenne ezektől elvárni a „soha jobbat” szuperlatívuszát, maradjunk annyiban, hogy mindkét desszert kiváló volt, szépen tálalt, íz- és állagjátékokban gazdag. Alkotójuk, mint megtudtam, a kedves, csinos, szakmailag is csúcsteljesítményt nyújtó felszolgálótól, Barna Zsanett (ex-Onyx).
A Societe annyira jó volt, hogy ebédmenüt enni vélhetően még visszamegyek, bár ritkán térek vissza valahová abból az egyszerű okból kifolyólag, hogy ha az ember Aradról igyekszik követni a főváros burjánzó gasztronómiai világát, akkor mindig akad új hely, ahová muszáj elmenni.
De ezért a pénzért (3100 ft három fogás) ezt a minőséget még sehol nem volt szerencsém tányéron látni és ízlelni.
S ebben még egy pohár jó bor is benne volt. (Haraszty pince, Etyek, Pinot Noir)