Barátságos külvárosi kocsma

A “Söröző borozó” abban emelkedik ki a kocsmák nagy átlagából, hogy itt kifejezetten kedves a kiszolgálás. És bizony az sem megvetendő, hogy pécsi Szalont csapolnak, ami mégiscsak job, mint az Aranyászok – Borsodi - Kőbányai vonal. Érdekes, hogy ennek a sörözőnek nincs neve, a szomszédban levőnek meg az a neve, hogy Szalon, miközben a Szalont itt csapolják, ott meg Arany Ászokat. No de mindegy, nincs ennek nagy jelentősége.
Amikor betértem, a pultnál levő ember épp viccet mesélt, mely szerint különböző államok vezetői olyan itallal telt medencébe ugorhatnak, amit csak akarnak, a spanyol bort kér, a francia pezsgőt. Merkel sört. Beugrik s összetöri magát. Nem tudta, hogy a pilsre 7 percet várni kell. Hogy miért magam sem tudom, a csapos sem tudta, de a vendég, mint aranyszabályt említette.
A beltér kissé szedett-vedett, de nekem kifejezetten tetszett, hogy régi bakelitlemezek adják az alaphanguilatot, amiket a falra applikáltak. Van sakk is a vendégek számára.
Vettem egy Königsburg sort elvitelre, nem volt csúcsélmény, de meg lehetett inni, helyben meg ittam egy narancslevet.
Békés, barátságos kocsma ez, szerettem.