Vietnami-magyar két jóbarát

Úgy kezdődött, hogy nézgelődtem valamit a Facebookon, aztán feldobta egy poszt, hogy az ország nagy végigevője és előkóstolója, Rauf Sven Tamás (akié a híres Rauf volt a Mátyás téren), épp lelkesen pho-t dicsér egy vietnami étteremben. Ha Tamásnak jó, akkor nekem is. Mi kell ehhez, hát odamenni és enni A Special Soup Haus ránézésre semmi különleges, bár elég frekventált helyen van, a Két Szerecsen mellett, a mexikói étteremmel szemben. Vendég alig, de azért szállingóznak néha. Tulaj szívélyes, barátságos, rögtön jön, hozza az étlapot, én meg már előre elhatároztam, hogy phot fogok enni marhahússal, a srác kitűnően kommunikál magyarul, és a kért étek rendkívül gyorsan érkezik. Figyeltem más vendégeknél is, nem tudom, hogyan csinálják, de percek alatt kapod az ételt. Más helyeken elég sokat malmozol egy levesért is. A pho fullextrás, tehát van mellé csíra, citrom, fokhagyma, vágott chili paprika, más helyeken ez vagy az elmaradozik. Finom is volt, jólesett, egy lépést sem bántam meg, hogy idejöttem. Ahhoz képest, hogy milyen turistás környék, nem is drága. 2800, úgy emlékszem, nincs szervizdíj, én tettem rá, mert meg voltam elégedve. Aztán fizetés után még beszélgetni is kezdtünk, Tuan Anh Quyen régóta vietnami magyar vagy magyar-vietnami, és régóta van a szakmában, szó esett levesekről, másokról, megélhetésről, én meg elhatároztam, hogy gyakrabban kéne idejárni, ha az ember egyszer egy jó helyet talál, ne hagyja ott. Ez nem egy tökéletes hely, nem a magasan jegyzett hibátlan étterem, de a vendéglátás minősége kiemeli a többi hasonló, tucatvietnami közül.