Japánba fojtottam a rosszkedvemet

Ma este bánatosan ténferegtem erre, A Scrutonban már nincs konyha ilyenkor a Zoltán utcában, hát akkor átjöttem ide. Éppen egy Black Ramenre volt szükségem, hogy jobb legyen az élet. Hely volt, amennyit csak szerettem volna, alig páran eddegéltek, a japán kislány angolul fogadott, el is lettünk volna ezzel, de aztán kerített egy magyar lányt, aki talán valahonnan távolabbról került a fővárosba, de nagyon kedves volt és segítőkész. Megbeszéltük a rament, elfogadható időn belül ki is érkezett, tényleg minőségi az étel, a konyha nem egy mellékutcai ázsiai, abszolút megkomponált volt az adagom, élvezettel ettem. Mást nem is kértem, nos, ez nem egy kifejezetten exkluzív hely, kívülről talán picikét lepattant is, így aztán a 4200 forint egy tányér levesért soknak tűnik, de nem éreztem elfogadhatatlannak, mert minőséget kaptam a pénzemért. És persze a tervet, hogy máskor is ide kell jönni. A lány imádnivalóan magyarázta el, hogy ő hogyan jár be a 2-es villamossal, jöjjek csak ugyanúgy én is. Szóval, ott a pont, a borravaló is jogos, szervízdíj meg amúgy sem volt.