Elszomorodott a csiga

A 15. kerületben, az újpalotai piaccal és a buszmegállóval szemben, a túloldalon található kis pékség, amelyet családi vállalkozásban üzemeltetnek, ha jól értettem, van még itt a környéken másik pékségük is, talán szintén a 15. vagy a 14. kerületben (?). Szabó Pék nem tartózkodott a pékségben, egy középkorú, kellemes fellépésű hölgy szolgálta ki a vendégeket, akik között láthatóan sok a visszajáró, környékbeli lakos, de még a taxisok is szívesen megállnak előtte, hogy beugorjanak 1-2 péksütiért.
Tiszta, rendezett a beltér (fotózni nem volt alkalmam, mert mások is voltak, és pici a hely), és a legfőbb pozitívum, hogy itt nem albán pékárukat látni, mint a lakótelepi, illetve külvárosi környezetekben annyi, de annyi helyen, nemcsak Budapesten, ez már országos jelenség.
Az árak nagyon barátságosak.
Hagyományos, klasszikus kenyereket, édes és sós péksüteményeket készítenek, döntően hagyományos alapanyagokból, hazai lisztből. Nem újhullámos, nem kézműves, nem újragondolt. Igen, ilyenre is szükség van, a mindennapokban a többség ezeket vásárolja, erre van igény és fizetőképes kereslet.
3 db mini kakaós csigát vásároltam (100 Ft volt összesen!). Sajnos a csigák nem voltak frissek, nem az volt a bajuk, hogy túlszáradtak a sütőben, hanem már száradni kezdtek az állásban. Úgy gondolom, hogy ez esetben az lenne a korrekt eljárás, ha ezt jeleznék a vevő felé. Csalódtam, pedig szerettem volna olyan elégedetten távozni, mint ahogy bent is éreztem magam.