Túl a százon

A Százéves Étterem már réges-régen elmúlt 100 éves, hiszen Budapest legrégebbi vendégfogadójaként 1831-ben nyílt meg az akkori Pesten Kriszt Ferenc egykori éttermeként. Gyönyörű a 2 szintes barokk palota, a kapu két oldalán a felette lévő csinos erkélyt két erős férfialak, talán Atlasz tartja duplázva. A bejárat az egykori utcaszinten található, ami a jelenleginél pár arasszal lejjebb húzódott. Belépve folytatódik az időutazás, bár kicsit kopottas, de mégis igazán hangulatos, visszaugrottunk két évszázadot az időben. A fal melletti asztalok boxszerűen szeparáltak egymástól. A fő termen kívül további különterem található a hátsó traktusban, sok asztaluk, sok férőhelyük van, amely nagyobb létszámú csoportok számára is alkalmas. Döntően a külföldi vendégek látogatják az éttermet. Nyáron az udvaron fedett terasz működik. Az étlapon főként klasszikus magyar fogásokat találunk, gulyás, halászlé, tyúkhúsleves; marhapörkölt nokedlivel, paprikás csirke, libacomb lila káposztával, cigánypecsenye, a teljesség igénye nélkül. A főételek ára 6500-12000 Ft között alakul, plusz a köretek 1800-2500 Ft, szervizdíj nélkül. A desszertek egységára 3290 Ft. Pozitívum, hogy lehet kis adagot is kérni a levesekből.
A +14% kötelező szervizdíj egyértelműen a lokációnak szól, a konyha és a személyzet színvonala semmiképpen sem indokolja. A gulyásleves ehető, de jónak nem mondanám. A húsban voltak jócskán rágós részek. A zöldségek túlkészültek. A kenyér olcsó bolti félbarna tömegtermék. A személyzet nem valami figyelmes, kissé nyegle és érdektelen a csapat, megvárakoztatták a vendégeket. A külföldiek persze nem értik, mikről beszélgetnek a vendégtérben, de a kevés magyar igen. A pinceszinten lévő mosdó kellemetlen rossz szagú, felületesen takarított. A régisége miatt érdemes csak ide benézni, mert valóban egy nagyon szép épület és a régi berendezési tárgyak is figyelemre méltóak, de a konyhát én nem tudom ajánlani, ráadásul drága is.