Kivártam, de minek?

A Szeged Vendéglő az egyik "ősmaradvány" a Bartók Béla út elején, a Gellért térnél. Ezen a néven az 1960-as évek óta működnek, túlélve a rendszerváltást, de egyébként itt az épületben már az 1900-as évek eleje óta különböző vendéglátó egységek működtek, először a Gebauer Kávéház. Az étterem nagyon népszerű, több alkalommal jártam itt úgy - hétköznap, napközben - , amikor egyetlen szabad hely sem volt. A külföldi szervezett turista csoportok körében rendkívül közkedvelt az étterem, ahol a magyaros ételek és népies környezet mellett élő cigányzenével is szórakoztatják a nagyérdeműt. De nemcsak külföldi vendégek vannak, főleg az idősebb korosztály körében akár családi ünneplések, akár osztálytalálkozók, nyugdíjas találkozók kedvelt helyszíne. A hagyományőrzésen kívül ennek okára nem igazán találtam magyarázatot, ugyanis véleményem szerint a konyha nem tartozik az étterem erősségei közé, ez pedig elég nagy probléma szerintem. Az italkínálat kommersz, nem minőségi. Az ételekhez használt alapanyagok szintén nem a prémium kategóriát képviselik, ehhez képest az árak az átlagnál magasabbak, az adagok pedig elég kicsik. A lapozgatós, fotók nélküli, több nyelvű étlapon összesen 52 fogás található. A főételek árai 4200-9000 Ft között alakulnak.
Amit ettem legutóbb: hortobágyi húsos palacsinta (3400 Ft/2 db), libamájjal töltött gombafejek (4700 Ft) - 4 kicsi fej, Gundel palacsinta (2200 Ft) - 2 db + 12% kötelező szervizdíj. Minden étel tűzforrón érkezett. A hortobágyi palacsinta tölteléke kellemetlen állagú, eluralkodik az egészen a középszerű paprika íz, a szósz mennyisége elegendő, nincs külön tejföl, pedig nekem nagyon kellett volna még bele/hozzá lazításként. Minden ételnek ugyanaz a díszítése. Olcsó, bolti házgyári kenyér, kb. albán minőség, egyféle. A gombát túlhasznált olajban sütötték, aminek már kis mellékíze lett emiatt, a libamájat a töltelékben nem látni és nem is érezni, a barnamártás mennyisége túl kevés, olcsó aprószemű rizs. A Gundel palacsinta volt egyértelműen a legjobb a 3 fogás közül, ez hozta a klasszikus ízt és formát, bár az egyik palacsintát sikerült megégetni, de úgy hajtogatták, hogy ez ne látszódjon. Mondjuk a nagykanálnyi porcukor nekem nem hiányzott még a csokiszósz tetejéről, amit kérdés nélkül rászórtak.
Az idősebb korosztályt és a régi vágású vendéglátós vonalat képviselő személyzet velem kedves volt, bár néha vadászni kellett rájuk, mivel nem volt folyamatos figyelem a személyzet részéről a vendégtérben. Pedig ennyi vendég mellett szerintem ez már indokolt lenne.
A pinceszinten van egy plusz különterem, de ez most nem volt nyitva.
Több mint 12ezer Ft-ért éhes maradtam, nem finomat ettem, szóval nekem összességében csalódás volt.
Külföldi vendégeket biztos, hogy nem ide vinnék, ha meg akarnám nekik mutatni, milyen jó a magyar konyha.
Azt még hozzátenném az igazsághoz, hogy a távozó vendégek fején én inkább elégedettséget láttam, nem tudom, más milyen ételekhez van szokva, vagy csak a jó hangulat, borozgatás dobta-e fel a kedvüket. A hangulat nekem sem volt rossz, csak én elsősorban egy jót ettem volna, de ez itt nem jött most össze. Sajnálom.