Szent Jupát már nem hajózik

Helyszín a Fény utcai piac melletti forgalmas kis utca, jelentős gyalogos átmenő forgalom egész nap.
A Szent Jupát a rendszerváltás utáni években az egyik legmenőbb, legfelkapottabb étterem volt a fővárosban. Emlékszem, a szüleim még vidékről is felutaztak ide nagy társasággal egy jót enni.
Ami mostanra maradt belőle, az már csak egy kis szomorkás utózönge. Egy kis talponálló büfé, a pultban előre lesütött, megfőzött ételek tömegesen bepakolva, tükörrel feltuningolva. Szorongós, kényelmetlen a hely, az alapterület nagyon kicsi. Kajaszag van, a pult mögött van a konyha, nincs elkülönítve, szagelszívó meg nincs vagy nem működik.
Helyben enni csak a 2 fal menti könyöklőnél lehet, állva. 2-2 ember fér el egyszerre. Egyáltalán nincsenek székek.
Az ételeket dekára adják, kifejezetten olcsó, bár az árak nincsenek kiírva minden ételnél. Így nem meglepő módon a célcsoportot jellemzően két kör alkotja: a környékbeli kisnyugdíjasok - ők ételhordóval, műanyag dobozokkal érkeznek -, valamint a környéken dolgozó fizikai munkások (ruházat alapján építkezésről jöttek), akik viszont helyben esznek, hiszen a munkaállomásukon sincsenek jobb körülmények. Egy nagy adag főétel körettel kijön 1000-1200 Ft-ból. Ottjártamkor a zöldborsós szelet volt a sláger, azt kérték a legtöbben. Amúgy az ételek ízre nem rosszak, már aki nem finnyás a körülményekre és a tisztaságra, mert ez nem a hely erőssége. Az ételeket automatikusan mikrózzák.
Két féle palacsinta kapható: túrós és csokis, darabja 220 Ft. Ezek is előre le vannak sütve és betöltve. Ezeket is mikrózzák, ha nincs résen az ember.
A könyöklőpultot a vendégek után nem törlik le, mindenki maga után takarít vagy sem. A használt tányéroknak nincs gyűjtőhelye, fel kell rakni a pultra, ugyanoda lehet csak, ahol a kiszolgálás is zajlik. Tálca nem volt.
A kiszolgálás gépies, szenvtelen, de hatékony.
Összességében negatív atmoszféra.