EGYSZERI MEXIKÓI

Hogy mennyire mexikóiak az itt felszolgált ételek, azt nem tudjuk, nem ismerjük ezt a konyhát. De azt tudjuk, hogy ez a hely nekünk egyszeri volt, többet nem jövünk. Pedig amúgy nem rossz, de nem is igazán jó, összességében nem elég, amit ez a hely nyújt.
Kellemesen berendezett helyiség és rendkívül kedves, szolgálatkész fiatalember fogadott bennünket, amikor egy csúnya, nyálkás téli napon betértünk ide ebédelni. Mondtuk, hogy át vagyunk fázva, szívesen innánk egy pohár vörösbort. Az nincs. Illetve van, de csak egy egész üveggel lehet rendelni, pohárral csak fehérbort. Mert hát ők amúgy is inkább koktélban erősek. Nem tudjuk, a mexikóiak miként vannak ezzel, de mi ebédhez nem kívántuk a jellemzően tequila alapú koktélokat. Rendeltünk hát az ételhez csapolt Hübris sört, amelyről megtudtuk, hogy kisüzemi termék Székesfehérvárról. Kategóriájában erős középkategóriás minőségűnek mondanám, mert van jobb is a piacon.
Majd igyekeztünk tájékozódni, mit is lehet itt enni. Az étlapot azonban fekete alapra nyomtatták, amelyen például a zöld színű betűk csak a telefonnal megnézve olvashatóak, szabad szemmel nem. Jó ideje tart már ez a fekete alapra írni mindent divat, majd csak lecseng, és ott használják, ahol érdemes. Nekünk viszont segítettek a felszolgálók eligazodni a kínálatban.
A párom Birria Tacost rendelt. Kapott három kicsi, nem túl gusztusosan kinéző tacot tépett marhahússal töltve. Azt mondta, nem volt rossz, de íze se nagyon volt az ételnek. Én Burrito csirkét ettem, ami szintén nem volt rossz, de nem volt elég meleg, amikor megkaptam, és az is kicsit íztelen volt. Ráadásul kis kosárkában szolgálják fel, de hoznak hozzá kést, villát is, mert nyilván más sem tudja a vaskos csomagot kézből megenni. A kis kosárkában viszont nem jó evőeszközzel enni, mert folyvást billeg.
Ennyi volt. Drágának nem mondható a hely, de nekünk nem érte meg.