Kínai pince

Szóval, a Lónyai és a Török utca sarkán van ez a dolog, de leginkább a föld alatt. Fent egy falatka pult meg egy hűtő meg egy valami polc, pár négyzetméter. Nem tudom, hogy hogyan működik, én bementem, van egy jelzőcsengő, hogy van ám itt valaki, kamera is van a falon, aztán csak ácsorogtam egy darabig és vártam. Na, és egyszer csak valaki exhumálódott a mélyből, feljött egy kínai nő, és egy kicsit türelmetlenül meginterjúvolt, hogy mit szeretnék. Mondtam, hogy először kezet mosni. Na, az lent van. meredek lépcső le, kéz mos, vissza fel. A kínálat nem valami vonzó, nagyon-nagyon szűk keresztmetszet, nincs tészta, nincs krumpli, nincs tojásos rizs, sima rizs van, kell vagy nem? A kevéske tárolóedényben a pultban meg van osztva, két-két féle étel került egybe, arra lehet mutogatni. Csirkét gondoltam ki, így ránézésre. Italt, mordult rám a nő. Persze, persze, bocsánat... választottam egy teát. Szalvéta van? Lent van, kiáltotta. Én elhallgattam és néztem rá, hogy mit kiabál... erre még hangosabban rám kiáltott, mint a vélt hülyékkel szokott a proli járókelő, hogy lent van szalvéta, a kiejtést nem tudom leírni. Jó, hát akkor lent... fizettem, lementem. Emlegettem még valami savanyúságot, elment a füle mellett. Nem erőltettem. Viszont a lépcső előtt anyaian odaugrott és elfektette a teásflakonomat, hogy el ne dőljön. Ez egy kis pozitívum, talán. Amúgy vacak pince, csak kínai srácok ültek benne három asztalnál külön és valamennyien a telefonjukat nézték. Az egyik valami tréfás kínai videókat nézhetett, a hangok alapján. A kaja említésre sem méltó, semmilyen, de ehető. Első látogatásom volt itt és egyben az utolsó is.