Kínai vendéglők koronája

Valaki azt írta lent, hogy ez egy átlagos kínai étterem. Megkockáztatom a feltételezést, hogy az illető nem járt még átlagos kínai étteremben. Ma jószerencsémre itt költöttem el ebédemet, Érdekes, hogy milyen régóta itt van már ez a hely, talán évtizedek óta én meg talán évtizedek óta nem járok errefelé. Kellemes a belső tér, tág is, meg szabdalt is, módot ad intimebb, kisebb csoporttal lefolytatott találkozóra, meg egyáltalán nyílt is meg zegzugos is egyszerre. Én egy semmikülönös asztalhoz ültem, az étlapon meg elböngészgettem jó sokáig, mert van is rajta mit! Nem, ez nem az átlag, ez toronymagasan áll felette. Már a leveskínálat is töprengésre ad okot, a másodikra meg tényleg kompromisszumok árán beszéli rá magát az ember, és közben megfogadja, hogy máskor azért visszatér ide további ízlelgetésre. Ma tehát a ráktáskás levest választottam, utána az osztrigaszószos marhahúst, tészta és rizskörettel, káposztasalátával, Régen ettem ilyen élvezettel. Soknak tűnt, de valahogy abbahagyhatatlan. A végén még egy fél liter ribizlis limonádét ittam, ezt nem tudom, hogy illik a keletázsiai ebédhez, de erre támadt kedvem. Aztán csak ültem, néztem bárgyun és örültem. Csukható ajtajú kis boxban valami maffiózók gyülekeztek, gondosan bevárták egymást aztán elzárkóztak, csak a pincérek nyitogatták néha óvatosan a bejárót. Egy mosdatlan szájú melósbrigád ült mögöttem, az a fajta, aki ordítva telefonál, ebéd közben tele szájjal intézi az ügyeit, és nem járt tánc- és illemórákra sem. De mindez nem zavaró, kellemes a környezet, a kiszolgálás figyelmes, a konyha elég gyors, a leves 1980 forint (talán ez volt a legdrágább leves, mert 1000 forint alatt is létezik másfajta), a kitűnő marhahús 4380 forint, csak viszonyításképpen mondom. Összességében nagyszerű hely!