6000-10000 vietnámi ember él Magyarországon, a többségük Budapesten, azon belül is Kőbányán. Ha a pontos számot nem is ismerjük, az viszont tény, hogy a vietnámiak a harmadik legnagyobb nem európai kisebbséget alkotják hazánkban. Miután a piacon belül a Kolab kávézót sikeresen megtaláltam, és sikerült jó áron Dubai csokoládét, Kinder tojást és még további édességeket is beszerezni a gyerekeknek, valami ebédelőhelyet kerestem. A Tiger Quán egyszerűen azt jelenti, hogy Tigris Étterem. Autentikus helynek véltem, mert rajtam kívül csak ázsiai/vietnámi vendégeket láttam, de azon belül minden korosztályból. Az egyik asztalnál egy nagyobb tinicsapat, egy baráti kör evett, de voltak középkorú urak, hölgyek is, akik szemre itt dolgozhatnak a piacon. Két szintes, teraszos, viszonylag nagy alapterületű étterem, nem egy kis büfé, és az emeleten is vannak további asztalok, amit különteremként, rendezvényekre használnak. A tulajdonosok kislánya is itt volt az étteremben, gondolom, az iskolán kívül nagyrészt itt éli az életét, tanulnivalói, játékai is itt voltak vele. Voltak nyelvi problémák, és az étlapon szereplő ételek sem voltak számomra ismerősek. A nyelvi akadályokat áthidalva a pultos hölgy (a kislány anyukája) javasolt egy ételt, ami a Bún nem Rán (tavaszi tekercs, rizstészta) 2500 Ft-ért. Volt az étlapon kép róla, de kicsit más volt, amit kaptam. Én különálló ételekre, afféle több fogásos ebédmenüre gondoltam, de amikor elkészült, elmondták, hogy ezt így egyben szokták enni. A felszeletelt tavaszi tekercset, a rizstésztát és a zöldségeket a savanykás lében össze kell keverni, így egy kiadós, tartalmas levest kapunk, amit egytálételként szoktak enni. Bár először furcsa volt a helyzet, de valójában jó volt az étel, árban is kedvező, kedvesek voltak az emberek, a jövőben szívesen megkóstolnék itt más ételeket is.
