Erősen tanakodtam azon, hogy valahová el kéne ugrani enni valamit déltájt, igen ám, de hová? Aztán ahogy múlik az idő, egyre csökkennek az igényeim is, jó lesz ez, van ott a Tétényi út, Bartók Béla út felé ez a kis kínai gyorsétterem, semmi cicó, odamész, rámutatsz, ezt kéred, aztán már adják is. .
(Nézem az ittjartamat, hát, ide csak én járok, úgy látszik. . . . ) Szóval, volt egy viccesen törve beszélő idősebb asszony, ő vette fel a rendelést, gombás csirkét mutogattam, meg hozzá tésztát, aztán a káposztasaláta. . . melegítgetés mikróban, közben fizetek 2700 forintot, egy nagy tányér étel és meg egy nagy adag savanyú, ez kittűnő ár, nem nagyon finom, de nem is rossz, a káposzta szokatlanul nagy darabokra van szeletelve, de friss, herseg a fogad alatt, előkerült a nagyon kedves, profin magyar fiatalabb nő is, kedvesen odajött, jó étvágyat kívánt, megköszönte, hogy jöttem, szóval, vannak itt ütős apróságok is. Nem egy élménytúra, egy panelházi kínai gyorsbüfé, de teljesen rendben.
Tegnap nem találtam nyitva valamit a Bartók Béla úton, aztán sebaj, majd adok én nektek kínait, betértem ide, Megint. Párszor már voltam itt, de valójában sem rossz, sem jó élményt nem hagyott bennem, és ez a szokása most sem változott. Nehezen és bájosan érthetetlenül beszélő, szokásos kínai asszony a lakótelepi típusú kínaiban kérdi: elvitelre, ittfogyasztás?
Ebből nyomban kapcsolok, hogy itt inkább gesztikulálni kell, hát mutogatom a kajákat, abból a tésztából, azzal a hússal, meg olyan savanyúságot. Közben kissé drágultak a dolgok, de így megy ez. De még így is 2500 forintból megebédelek, ahogy máshol nem. Tálcás leülés, ízetlen tészta, ízetlen húsok, unalom az egész, elmegyek szójáért, nyomok rá valamit. De szép az ősz Budán, csendesen vándorol a bágyadt nap felettünk, ennyi volt ez egész. Ne gyere el ezért ide, de ha itt vagy éhes, hát tessék.
Voltam már itt, de valahogy elmaradt az értékelés, vagy mi. Hát ma is meglátogattam. Nem jársz sokkal jobban vagy rosszabbul itt sem, mint hasonló kínai gyorsbüfében. A kiszolgálás kedves, az egyik hölgy jobban ért magyarul, mint a másik, de kiegészítik egymást, a környék lakossága meg simán az élete részévé tette a hajdani könyvesbolt helyén működő kis kínai éttermet.
Az előttem lévő nyugger néni nem csirkefarhátért ment ma, hanem hatféle kínai kaját spájzolt dobozokba éppen, a korának megfelelő szószátyár módon. Kissé feltartotta a forgalmat, de belefért még ez is. Minimalista környezet, kissé díszített, nyomokban jelzésszerű ázsiai jellegzetességekkel. Mai ebédem mogyorós csirke volt, éppen hogy édes, meg savanykás, meg csípős.
Az értékeléseket az Ittjártam.hu felhasználói írták, és nem feltétlenül tükrözik az Ittjártam.hu véleményét.
Ön a tulajdonos, üzemeltető?
Használja a manager regisztrációt, ha szeretne válaszolni az értékelésekre, képeket feltölteni, adatokat módosítani! Szívesen értesítjük arról is, ha új vélemény érkezik.
