Márton napi lakoma

Nem vagyunk nagy Trófealátogatók, életemben talán három alkalommal volt szerencsém hozzá. Most úgy esett, hogy pont Márton napján, születésnapi ajándékként kaptam egy lehetőséget. A jeles nap alkalmából kínált különleges ételek is vonzottak minket a kipróbálásra. Hétköznap vacsoraidőben teltház volt. Megértem azokat, akik ételgyárként jellemzik, nekem is hasonló érzésem volt. Nem szeretem a tömeget, ezért ez itt sem tetszett. De azt el kell ismernem, hogy az étel és ital választék felülmúlhatatlan. Párosulva a roppant udvarias és segítőkész kiszolgálással. A kiürült tányérokat és poharakat azonnal elviszik, rögtön hoznak újabb italt, amint elfogyott.
A négyszemélyes asztal szűknek bizonyult ennyi étel és ital kényelmes elhelyezésére. A táskáknak, személyes holmiknak sincs igazán lerakodó hely, de a kabátoknak ruhatár van.
Mi elsősorban a Márton napi ínyencségeket kóstoltuk. Minden nagyon finom volt, még a helyben sütött friss pogácsa is isteni. A húsok, főként a liba, de még a szarvas is, nagyon puha és ízletes. A levesek tele vannak hússal, nem spórolnak vele, mint más helyeken. Több mint három órát töltöttünk ott, de a választék csak kb. 1/4-t sikerült megkóstolni.
Ár-érték arányban, ha születésnapi kedvezménnyel mennek négyen, akkor nagyon megéri, hiszen minden benne van a fix árban, étel, ital, kávé. Nem csoda, ha szinte csak születésnaposokkal van tele az étterem és minden félórában felcsendül a szokásos nóta, amit a tűzijátékos tortával vonuló pincérek hada követ. Nekem ez inkább komikus volt, mint lehangoló. Az ajándékba adott pici csoki tortával azonban nem voltunk megelégedve, a többi étel színvonalához képest nagyon alatta van.
Aki nem szereti az ételgyár hangulatot, a pultoknál való tülekedést és a folyamatos szülinapozást, annak az este 9 óra utáni időpontot javasolom, addigra harmadára csökken a létszám. Egyszer mindenképpen érdemes kipróbálni, aztán vagy rajongóvá válik az ember, vagy nem. Mi biztosan visszatérünk.