Gyenge 2013. szeptemberben, a párjával járt ittÉrtékelt: 2013. október 1.
Nem ajánlom a helyet másoknak!
Igen, a várakozási idő... Mi cirka 1 órát vártunk egy levesre és egy főételre. Személy szerint nem örülök neki, hogy rendelnem kellett egy őrült adag ételt (levest), aminek kb a felét voltam képes megenni. A másik fele mehetett vissza. Próbálkoztam kis menüt kérni, de a pincér elég gyorsan lekezelte a helyzetet. A VÁRAKOZÁSI IDŐ alatt esélyünk nem volt mást is rendelni, pedig azért 1 óra ücsörgés közben már kellett volna minimum 1 pohár bor... Pincér persze sehol. Illetve de... volt egy szőke kis csaj, akihez akkor se szóltál volna, ha épp 2 nyugtatón túl vagy, mert úgy húzta a száját... de ő legalább ott volt. A párom közepes húst kért, ami angolos lett. De ki panaszkodott volna még 1 óra várakozásért? :) 1 óra várakozás után esélytelennek tartottuk, hogy itt még bármit is rendeljünk... újabb 1 óra tartózkodásért. Mindezt délután 3-kor amikor már alig voltak az étteremben. Egyébként az étel minősége teljesen rendben lett volna... Sajnos ezt ellensúlyozta a visszaküldött étel mennyisége (a pincér persze udvariasan megkérdezte, hogy ízlett-e - mert biztos poénból próbáltam kis adagot rendelni-), a várakozási idő, a koszos radiátor, az ablakpárkány, ahol a sarokban nem járt a portörlő, a karácsonyi díszek szeptemberben. (Mindezt nem vettük volna észre, ha időben érkezik az étel...) Röviden, tömören: ide nem megyünk vissza többet. Annak ellenére sem, hogy baráti ajánlásra mentünk ide.
Szinte csak steak-et enni járunk oda, bár a többi étel is szinte kifogástalan. Az előételek közül a libamáj mousse, a ráksaláta (nem így van az étlapon, de nem emlékszem a nevére) közelít a tökéleteshez. Picit drága, de a minőséget meg kell fizetni.
A többi Vakvarjú étteremben a városban többször is ettem már (és nemcsak pozitív benyomásokkal távoztam), de a XI. kerületben az albertfalvai eddig még kimaradt, mivel nekem nagyon nem esik útba ez a környék. Budafokról hazafelé a belváros felé viszont még volt annyi időm, hogy megálljak egy...
Ma vakvarjúztam egyet, régi kedvenc, a budai a világ végén van, de azért csak ellátogat oda néha-néha az ember. Szóval akkor, kint vagy bent? Lehet, inkább kint kellett volna. Árnyas, ligetes lombok alatt.. De én beültem. Istenem, hát nyuggertalálkozó volt, ott örvendezgetett egymásnak 40-50...
2013. szeptemberben, a párjával járt ittÉrtékelt: 2013. október 1.
