Csúcshely vita felett

Bevallom töredelmesen, a Bíró Lajos által jegyzett helyek iránt elfogult vagyok. Nem alaptalan ez az elfogultság, s egyébként nem is egyértelműen előny a helynek. A felfokozott várakozásoknak meg kell felelni.
Nos, a Vendéglő a Kisbíróhoz nevű egységnek ez maximálisan sikerült.
A beltér otthonos, meghitt, a kiszolgálás remek, a napi ajánlat fehér krétával fekete táblán, egyik fogás izgalmasabb a másiknál. Nem ritka a mellbeverő párosítás, a szarvaspörköltet kalamárival adták, hirtelen eszembejutott a “Sok vagyok” című Bíró Lajos könyv Szent Jakab kagylója, amit disznósajttal kínáltak. Kétségkívül megvan a polgárpukkasztás ebben az étteremben is, de mindig a jóízlés határán belül.
A fogadófalat minőségi kenyér zsírral, ez egy régóta dívó ötlet, mellé lehet rendelni lilahagymát, piros paprika és erős zöldet. Ettünk mindenfélét, húst, halat, előételt, főételt, desszertet, hibát semmiben nem lehetett lelni. Nem is akartunk persze, nem vagyunk kekecek, de ha lett volna valami szembetűnő, akkor azt kiszúrjuk.
Kiemelkedően jó élmény volt a Vendéglő a Kisbíróhoz, méltó a társaihoz. Vitán felül megérdemli a Gault Millau sapkát, amivel a legutóbbi kalauz kidekorálta.