Késdobáló

A villányi borozó maga a retro-hangulat. Ütött, kopott beltér, rozzant törzsközönség, az ember bemegy, hallja, amint a csapos, aki kint ül és a haverjával beszélget azt mondja érezhető csalódottsággal: „tudtam”. Mármint tudta, hogy jön az a fránya vendég s ő nem tud fesztelenül dumálni.
Villányi helyett soltvadkerti bort adnak, pedig Villányból is lehetne rendelni potom pénzért kimért bort. De ugye mit számít az a közönségnek. Egyébként nagy valószínűséggel tényleg nem számít, hisz akinek számít, máshova megy.
Ittam egy kisfröccsöt száraz fehérborból, mely nem volt olyan rossz, mintha még rosszabb lett volna, viccnek hangzik, de tény, volt szerencsém hasonló színvonalú helyen rosszabbhoz is. Akkor érdemes ide betérni, ha az ember elmerülne kispénzű diákéveinek nosztalgiájában.