Jó borozó, de nem vágyom vissza

Egy hét leforgása alatt két ízben is jártam a Vino-ban, mely a Bálna tőszomszédságában működik egy csodálatos kilátást biztosító teraszon. Mint neve is mutatja, borokat kínálnak elsősorban, azok közül is a legjobbakat, s nem keveset. Az árak is annak megfelelőek.
Azokban a borozókban, melyek a bor népszerűsítésére törekednek – mint amilyen volt a Maligán, vagy most például a Pampetrics Keszthelyen – fél decit is adnak bármely borból. Nem kerül semmibe kimérni, az ember pedig ugyanazért az összegért többet kóstolhat. Itt másfél deci a minimális mennyiség. Itt persze a profit a lényeg.
Augusztus 20-án voltam itt először, akkor szemrebbenés nélkül akarták műanyag vizespohárba tölteni a Royal Tokaj Furmintját. Mondam, hogy ne vicceljenek. Erre ők: a vezetőségnek ez a döntése. Mondjuk dönthettek volna úgy, hogy letéti díjat kérnek azoktól, akik üvegpoharat szeretnének, mint ahogy a DiVinoban teszik. Örömmel adtam volna annyi letétet, amennyit csak kérnek. Ők inkább megalázták az igényes vendégeket műanyagpohárral. Mégis visszatértem, de csak azért, hogy jó lelkiismerettel írhassak a helyről.
Ittam másfél deci Csillagot Bolyki Janitól, akinek kedvelem általában a borait, nos, ez nem nyert meg. Vélhetően nem a hely hibájából, nem tűnt a bor állottnak, annál inkább jellegtelennek és érdektelennek.
A Vino-ba nem szándékozom visszatérni, de senkit nem akarok lebeszélni a meglátogatásáról, hiszen jó borokat mérnek itt, s főszabály szerint normális pohárba.