meglehetősen fura alakok álltak előtte, hogyan is fogalmazzak, nem egy belvárosi vendéglátóipari létesítményhez méltó megjelenésben, ruhában, és láthatóan ők voltak a személyzet. Ez eltántoríthatott volna, de nem. Mondom magamban, hát mi a baj, arab srácok, esetleg törökök, bevándorlók, hát hogy nézzenek ki. . . aztán úgy rémlett, fél füllel, hogy ez török étterem, a tulaj is török. A többi érdekes nem annyira. Amiért ezt az egészet mondom, az az, hogy én voltam bent az első, de később még bejöttek enni négyen-öten, ott ültünk és szervesanyagot rágtunk, miközben a pultban lévő srác hmm. . . telefonált, de ezt úgy csinálta, hogy jó 80 centire eltartotta magától a telefont és elég emelt hangon ordibált. Hát istenem, más temperamentum. . . közben megtudtuk, hogy válik talán, sok szó volt a franciaágyról, hogy azzal mi legyen, meg, hogy a gyerekek közben kint vannak az udvaron, azokkal mi legyen, és tájszólásból és bizonyos jellemző szófordulatokból kiderült, hogy ez nem egy arab srác, hanem tipikus nyírségi roma. Úgy látszik habitusra egy paraszthajszál választja el a kettőt. Én ettem a kért gyros-tálamat, amihez külön kértem még egy kis dzadzíkit is, az volt a jobb, nem a gyros, és mindezért az élményért fizettem 4180 forintot. Szerintem találsz magadnak máshol is éttermet a környéken, ha keresel. Jelzem, a számlán Pasa étterem szerepel. A portált meg látjátok.
