Ismert arcokat hívtak meg az újjászületésre, volt itt politikus, sajtós, művész is, még talán szóba is elegyedtem eggyel-mással. Belül kicsit sivárabb lett, amatőr italpult a régi jó helyén, került egy pult a ház sarkára is kívülről, ahol régen nem volt, és pizzasütő bódé a nagy terasz közepére. Nézegettem a kínálatot, csak pizza van, meg italok. Tulajdonosváltás volt, beszéltem az újakkal, lelkesek, bizakodók. Na, erre akkor megbeszéltük nejemmel, hogy szombaton pizzát eszünk ebédként az új Tranzitban. Ünnepeljük meg az újranyitást. Megyünk végig a teraszon, foglalt, foglat,,,, összesen 3-4 ember ült a sok asztalnál, azok is kutyákkal, beugrottak kutyasétáltatás közben egy limonádéra. Kérdezem az egyik feketeruhást, elutasítóan mondja, hogy mind foglalt, Nincs. Le se ülhetünk? Hát ott hátul lehet, hogy találnak valamit. Megyünk a végére, picike kerek asztal, ide lehet ülni. Vártunk és vártunk. Személyzet jön, megy mászkál, nem szól hozzánk a kutya sem. Odamegyek a pizzapulthoz, hogy talán más rasszba tartozunk, nem szolgálnak ki minket? Nem úgy van az, okosított fel egy nem túl barátságos, hanem el kell menni oda, a túlsó végére, ott kell rendelni, aztán majd később idejönni a pizzáért. Hmm. . valaki mondhatta volna. Odamegyek a másik végére, az épület sarkán van a rendelőpult, ott lehet kérni. De étlap is csak ott van, nem az asztalnál, pedig nem az a normális, hogy leülsz az asztalodhoz, áttanulmányozod az étlapot, azután rendelsz? Nem. Jó, hát akkor odahívtam a feleségemet, itt van az étlap, itt kell rendelni, itt mondjuk meg. Kérdezem, hogy csak egyféle méretű pizza van? Erre a pultos koma megkérdezi egy másik feketeruhástól, hogy csak egyféle méretű van, Igen, csak egy. Jó, akkor ilyent, meg egy ilyent. Inni? Ok, hát inni is. . legyen egy limonádé meg egy pohár sör. Na, ecsém, egyből fizetni kell, fizettem is, a két kicsi ill, közepes vagy milyen pizzáért,, meg a limonádéért meg a pohár sörért 10000 forintot. Kaptam kutyasípot, majd fütyül, ha mehetek a pizzáért. Egyszer csak zörgött, fütyült, mehettem. Két papírdobozban pizza,. Elvittem az asztalhoz. Aztán visszamenetem evőeszközökért, szalvétáért. Az egyetlen kedves, barátságos ember a pizzás pultban álló feketeruhás volt, mosolyogva, szívesen adott szalvétát, és mondta, hogy kérjek még nyugodtan, he kell. Letettem a két pizzásdobozt a pici, kerek asztalra, nem fért el, az asztal billegett, a doboz lelógott. Ha a szélén vágom a tésztát, félő, hogy az egész felcsapódik az arcomra, a ruhámra. Elmentem és szereztem még egy kis kerek asztalt, odacipeltem, és így aztán két külön asztalnál ebédeltünk, de összetolva. És ezért szervízdíjat fizettem! Hogy elmenjek az egyik pulthoz, majd a másik pulthoz, hogy füttyszóra szaladjak, kiszolgáljam magam, asztalokat cipeljek. Nem, ez így nincs rendben. A pizza egyébként tényleg finom volt, őszintén! De régen a Tranzit egy barátságos hely volt, beszélgetni lehetett az emberekkel, a felszolgálókkal, kedvesek,, barátságosak voltak, és szerettünk idejárni. Most meg nem szeretek.
