Ambivalens érzés

Na, de ez milyen már? Engem valaha azért fizettek, hogy ide bejárjak dolgozni, most meg én fizetek, mint valami zizi turista, hogy bemehessek ide. Nem is keveset. Tízezer forintot lepenget rólad egy ilyen szervezett séta. Na, de milyen más érzés... amikor itt dolgozol, akkor nem a palota szépségeit csodálod, hanem mész valami hülye főnökhöz megbeszélésre egyik szárnyból a másikba, ha meg a csodálatos belső tereken fogadásokat tartanak, projektindító kisfesztivált, akkor meg inkább őfőméltósága minisztériumi földesúr a nézés tárgya, meg az adott alkalomra iderendelt catering az asztalokon, meg a hosszú lábú hostess csajok. Szóval, amikor én sertepertéltem itt, akkor Közigazgatási Hivatal volt, meg Wekerle Alapkezelő, TÁMOP projektekben turkált éppen könyékig a kor "arisztokrata" krémje. Na, de ez régen volt. Még régebben meg Csekonicsok, Károlyik népesítették be a házat, ez itt ugyanis a palotanegyed, ellentétben a nyócker más részeivel, igazán elegáns környék. A valaha lótenyésztésből meggazdagodott Csekonicsok az idők során bárók, majd grófok is lettek, össze is házasodtak Károlyiakkal. Ezeknek a folyamatoknak az eredményei az ország legszebb palotái. Ebben az épületben jelenleg éppen a Károli Gáspár Református Egyetem székel, aztán néhány év múlva meg ki tudja, hogy ki. De bejárni szép élmény, most is. Nem tagadom, az elmúlt 12-13 évben történtek itt szépítések, változások, rendbehozatalok, ez jól látszik. Csak nyert az épület a belé fektetett pénzen. Egyébként érdemes megnézni, igazi élményprogram.