A budapesti Wenckheim

Bizony, bizony, számtalan helyen volt a dúsgazdag Wenckheim családnak uradalma, kastélya, de még a székesfővárosban is! És nem is akármilyen! Egy ideig itt dolgoztam a Palotanegyedben, sőt, egy darabig éppen a Károlyi-Csekonics palotában, van valami ismeretem a környékről. De ha a Palotanegyed egy flotta lenne, a Wenckheim palota lenne a vezérhajó! Éppen két út találkozásánál ék alakban tör a Kálvin tér felé. És hát meseszép. Kívülről mindenki látja, de be is illik ám menni! Simán be lehet, ez a főváros főkönyvtára, annak is a központja. Hogy le és fel mászkálj az épületben, ahhoz - ha csak egy csepp eszed van - kiváltod az olvasójegyet és akkor ingyen járkálsz ki-be. Persze, hogy a negyedik emeletre mentünk, ott van a palotarész, a korhű neobarokk szépség! A meseszép termekben, a kályhák, kandallók előtt, a nehéz csillárok alatt laza lánykák és fiúkák üldögélnek a fotelokban és olvasnak, néha mobiloznak, laptopoznak. szóval beleheverednek a múltba és a csendbe. Egy könyvtárban csend van, itt is, természetesen. Végigjártuk az emeleteket, mindenhol akad valami érdekes látnivaló, de a negyedik emelet viszi a pálmát. Szerintem ez egy kihagyhatatlan dolog. Ahogy a palota termeiben egy japán lány sétált lusta léptekkel egy hálóruhában, az olyan volt a szemnek, mint kutyának a jutalomfalat. Átsütött körülötte a Nap, körberajzolta, vele sétált a sugár. Plusz ajándék a palota szépségéhez.