KOGART Házból HAB

A 150 évvel ezelőtt átadott sugárút jubileumára szervezett programsorozat részeként vezetett sétán voltunk az Andrássy út harmadik, vagyis a legkülső, már a villanegyedben lévő szakaszán. A séta részeként meglátogattuk a bal oldali villasor egyik legismertebb épületét a 112. szám alatt. Az 1800-as évek végén épült nyári rezidenciaként, majd átépítették, amiben a hírneves építész, Alpár Ignác is tevékenyen részt vett. De hogy ki miként emlékszik erre a szép házra, az erősen korosztályi kérdés és érdeklődéstől függő. Az államosítások után ugyanis először a KISZ, illetve a Fiatal Művészek Klubja, a híres FMK otthonaként használták az elegáns villát. Nekem viszont ez a KOGART Ház, ahol Kovács Gábor magángyűjteményének kincseit, illetve más kiállításokat lehetett megtekinteni 2003 és 2013 között. Számomra Csernus Tibor 2006 elején itt bemutatott retrospektív kiállítása a legemlékezetesebb, pedig annak már 20 éve.
Most viszont rejtélyes módon mindössze három betű jelzi a kerítésen és egyéb helyeken, hogy mi van az épületben: HAB. Három évvel ezelőtt nyitotta meg itt kapuit a Hungarian Art & Business (HAB), azzal a céllal, hogy helyet adjanak a magyar kortárs művészet bemutatásának, de akár a helyben történő alkotómunkának is. És nem szépelegnek, hanem már az intézmény nevében is jelzik, hogy ez bizony üzlet is, a művészet sem élhet pénz nélkül, az alkotások megvásárlóinak pedig ez nemcsak műélvezet, hanem befektetés is. És hát a háttér is maga a pénzvilág: Az Andrássy úton Mészáros Lőrinc állami hátszéllel született szuperbankja, az MBH alapította, illetve a bank Művészeti Alapítványa működteti ezt az új művészeti központot, miután 2021-ben mintegy ötmilliárd forintért került a luxusvilla Mészáros Lőrinc tulajdonába.
Hogy ehhez a mai funkcióhoz igazodóan mennyire építették, alakították át az épületet, azt nem tudom megítélni, nem emlékszem a korábbi állapotára. Egy dolog viszont mindenkinek feltűnik, a belső tér mintegy középpontjába beépített méretes csigalépcső, amely a három bejárható szintet köti össze. A brutalista építészetet juttatja eszünkbe, de irizáló színezése és rafinált vonalvezetése mégis elfogadhatóvá teszi, sőt én hamar átmentem lelkesültbe, így fotóztam körbe körbe.
Most hogy ott jártunk, éppen nem volt kiállítás a házban, üresen tátongott a hatalmas bemutatótér, de néhány nap múlva nyílik az új időszaki tárlat. És addig is láttunk néhány nagyon jó alkotást a falakon, miközben az itt működő cukrászda és bisztró kínálatát mentünk felmérni. De erről majd a megfelelő helyen külön számolok be.