Történelmi séta

Nos, ezt a helyet úgy fedeztem fel, hogy mint öreg csoszogi nagyapó tologattam a legkisebb unokámat éppen arrafelé, és ilyenkor az ember nem annyira a főútvonalakon mászkál, inkább a mellékutcákban és parkokban, így jutottam ide. És ha már az ember itt jár, megnézi, ami megnézhető éppen itt. Erre van a látószervünk, többek között. Erzsébetváros külön területen tartja nyilván az ő külön világháborús emlékeit, hát itt a nyoma ennek is. Egy lélekharang a lelkekért, meg két nagy tábla, azaz névsor az áldozatokért. Az egyik táblán sok-sok név, a civil lakosság értelmetlen áldozatai a bolond katonák miatt, akik elmentek háborúzni, megcibálni nagy oroszlánok bajuszát, aztán sikoltozva meghalni, amikor az oroszlán megunta ezt. Jöttek a szövetséges gépek, mint tudjuk, és szórták a bombát a német, magyar csapatokra. A német és magyar csapatok a civil lakosság áldozata árán védték a várost. Így szokott ez lenni. 1944-ben pocsékká bombázták ezt a vidéket. Többszáz szerencsétlen itt lehelte ki a lelkét a hazaimportált háború tüzében.