Egy letűnt kor emlékműve

Ha valamit igazán pozitív példaként kéne megragadni, akkor az ez lehetne, pontosabban az ilyenek. A könyv, mint az életünk része volt, a tárgy pusztulásával döngölt be a műveletlenség diadala, ma már az olvasottság szinte a vesztes populáció szégyene, a barbár, értékmentes, agresszív erőszak a domináns fajta lételeme. Egykor azt hitték és hirdették, hogy majd a digitális könyvek átveszik a szerepét, és milyen könnyű lesz egy kis készülékben egy könyvtárnyi kincset a zsebünkbe tartani, hát, nem vették át. Pusztulnak a könyvkiadók, a könyvesboltok egyaránt. Ez nem az a kor. Szellemi vértek hiányában meg mindenki olcsón befolyásolhatóvá válik bármire. De még mindig vannak ilyen szigetek, a Kopaszi gát bejáratánál is, és azért ezt a maradványt ünnepelni kell, felhívni rá a figyelmet. Szóval, jó, hogy vannak könyvmegállók, könyves telefonfülkék, meg olyan szirtek az áramlatban, mint az öböl partján lévő lapozó is. Ha csak kisétálsz a parkba, de nem viszel magaddal semmit, mert tudod., hogy ez itt van, már akkor kristálytiszta nyereség. Becsületre alapul, feltételezi, hogy a művelt, olvasott ember becsületes is, és ez tényleg így van. Ajánlom is szeretettel mindenkinek, ha arra jársz, cserélj könyvet ingyen, olvass, tartsd életben a Homo Sapienst! És ha tudod, örökítsd tovább az anyagot!