Irodalomsziget a turistaáramlatokban

Ady Endre szemben áll az Andrássy úton és átnéz Jókai felé. Vagy valahová a távolba. A nagy mesemondó terén, éppen az író széke mögött egy tér van kialakítva, a magyar irodalom tere. Ady és Jókai szemszögéből kiváló helyen van, Radnóti is egy sarokkal arrébb támaszkodik a színház előtt, de a tér valahol elvész a környékben. Egy picit zöld, de inkább beton vagy térkő, de vannak kialakított pihenőhelyek benne, és persze idézetek a lábunk alatt, amelyeken taposunk. Ha megállsz (hány ember áll meg ma két zabálás között, hogy egy idézetet elolvasson?), szóval, ha megállsz és elolvasod őket, elgondolkodhatsz. Mert alkalmasak rá. A barbárok persze itt is jelen vannak az árnyékban, a betűket itt-ott lerugdalták, lefeszegették a helyükről. Mert mi így viszonyulunk az irodalomhoz. Rejtő Jenő, Ady Endre, Szép Ernő, Vas István, Eötvös Károly, József Attila, Bródy Sándor szavai akkor is velünk vannak, mert bennünk vannak, ha mások lerugdossák őket. Innen bentről meg nem lehet lerúgni, még e kor bakancsával sem.