Szent Margit emlékezete

Ha rangsorolni kellene, mit kedvelek legjobban a Margitszigeten, a kolostorromok lennének talán az első helyen. Számtalan alkalommal jártam már itt. Legutóbb egy metálos találkozót tartottak itt feketébe öltözött fiatalok. De máskor is tapasztaltam már, hogy a turisták mellett előszeretettel tartanak itt a fiatalok tematikus találkozókat (Cosplay-esek, Gótok, hagyományőrzők, csak példaképpen), nem mondom, valóban remek helyszín a fotózásokhoz.
A romok alapján inkább a korábbi kolostor méreteiről lehet benyomásunk, de sajnos túl sok nem maradt ránk az alaprajzon és a falmaradványokon kívül.
A domonkos rendi apácakolostort IV. Béla alapította Szűz Mária tiszteletére 1246-1255 között, hálából a tatárjárás túléléséért, s lányát, Margitot is az egyháznak ajánlotta. Veszprémből jött át ide Margit és apácatársai az akkori Nyulak-szigetére. A kolostor a középkor egyik legjelentősebb egyházi központja lett.
A török hódoltság idején lett először lakatlan, majd romterület. A romkert fő elemei a templom, Szent Margit sírja és az apácakolostor, de vendégház és betegház is kapcsolódott hozzá. Margit vörös márvány síremléke a templom egykori szentélyében állt.
A kolostornak és a hozzá kapcsolódó épületeknek jelentős része a mai napig feltáratlan.