Jó lenne visszakapni végre a Lánchidat

Kihagyhatatlan látnivaló, vagyis csak lenne, mert már hosszú ideje nem lehet gyalogosan látogatni Budapest legszebb, valóban ikonikus hidját, amely az első dunai hídként jelentős összekötő kapcsot alkotott Pest és Buda között. Fogalmazhatunk úgy, hogy ez a híd az egyik alapvető előfeltétele volt annak, hogy a Duna két oldalán a két városrész, vagyis akkoriban még a két különálló város eggyé forrhasson össze és együtt a csodálatos fővárosunkat megalkossák. Mivel a híd építését Széchenyi István gróf kezdeményezte, a híd nevében ma is őrzi a "gondolatvezér" nevét, bár persze a közbeszédben általában csak egyszerűen Lánchídnak hívjuk. A híd lábánál a két fekvő oroszlán is a turisták és a budapestiek nagy kedvencei, fotók ezrein jelentek meg.
Az állandó kőhíd megépítésének gondolatát a reformkor hozta el. 1849-től a II. világháború végéig állt a híd, amikor a visszavonuló német hadsereg felrobbantotta (1945. január 18-án). Ezt követően 1949-re építették újjá, avatása az eredeti hídavatás 100. évfordulójára esett.
A híd teljes körű felújítása a rendszerváltozás éveiben már folyamatosan napirendre került, de különböző okok miatt csak 2021-ben kezdődtek el a munkálatok, amelyek miatt a hidat teljesen lezárták a forgalom elől. Sajnos a gyalogosok - és hasonlóképpen a személyautók sem - a mai napig nem mehetnek fel a hídra. Annyi kis előrelépés történt, hogy 2022. decemberben a BKK járatok (buszok), kerékpárok és taxik számára megnyitották. A munkálatok még mindig tartanak, a híd környéke továbbra is építési terület. Talán a gyalogosok újra visszatérhetnek 2023 nyarán. Az autósok sorsa egyelőre nyitott, még kérdéses.
Én már nagyon várom, hogy újra átsétálhassak a Lánchídon, ahogy évente több alkalommal is megtettem korábban. Most a napokban annyival vigasztalódtam, hogy felszálltam a 0 kilométerkőnél a Clark Ádám téren az éppen érkező buszra és átutaztam vele az Eötvös térre a pesti oldalra.