Szlovákosan kék

Mi a tájházak általános, közös jellemzője? Tapasztalataim szerint még a templomoknál is ritkábban tartanak nyitva. Valószínűleg annyira csekély lehet az érdeklődés ezekre a véleményem szerint érdekes és értékes emlékhelyekre, hogy sok helyet csak előzetes bejelentkezéssel lehet látogatni. A XVI. kerületen belül Cinkota-Ófaluban található, az önkormányzat által fenntartott tájház is ilyen, nincs állandó nyitva tartási ideje, azonban bizonyos kerületi programok idején sikerülhet bejutnunk ide is. Legutóbb április 25-én tartottak tavaszköszöntő napot, amikor kézműves és családi programokat hirdettek a kertben, valamint idegenvezető bemutatásával a tájházat is megnézhettünk.
Megtudtuk, hogy Cinkotára a XVIII. kerületben telepítettek be nagyobb számban evangélikus vallású szlovákokat, akkoriban ez a terület a Beniczky nemesi származású, földbirtokos család tulajdonában állt. A portán egy kb. 100 éves jómódú gazda házát, valamint a korabeli tipikus berendezési tárgyakat tekinthetjük meg. A ház gazdag berendezését az 1960-as évektől gyűjtötték a helyi lakosság körében. A világoskék, virágmotívumokkal díszített népi bútorok a szlovák hagyományokra utalnak, de a lyukas hímzéssel készült népviseleteket is a helyi szlovákok viselték. A hosszú udvaron az eredeti gazdasági épületek közül fennmaradt az istálló, a kerekes kút és a csűr, ezek a kézműves foglalkozások helyszínei voltak. Érdekesség, hogy ez alkalommal a régi lovas postakocsival lehetett a környéken kocsikázni. Érdemes figyelni a kerületi hírekben a programokat, én is egy online hírlevélre feliratkozva szereztem minderről tudomást.