Sokk a múzeumban

Már régóta tervezem, sokszor elmegyek előtte, és sokszor megkérdeztem magamtól, hogy miért nem láttam még ezt belül? Hát talán azért, mert eléggé korlátozott a nyitvatartás, leginkább szombaton déltájt látogatható, máskor nem. Így aztán ma szombat délben érkeztem a helyszínre. Kedves, idős házaspár fogad, a belépő tényleg csak párszáz forint, nem egy tétel, és bőségesen megtérül élményben a séta alatt. Az úr elkezdett vezetni, lelkesen, szeretettel, személyesen, aprólékosan, de nem terhelve felesleges adatokkal, részletekkel, egyik döbbenetből a másikba estem, holott nem vagyok egy mániákus műszaki szakember, de ez itt egyszerűen lenyűgöző... az igazi sokk akkor ért, és ezt még most sem hevertem ki, amikor kiderült, hogy ez az úr Strobl Alajos, annak a bizonyos Strobl Alajosnak, a szobrásznak az unokája, a hölgy pedig Csonka Jánosé. Egyszerűen csak pislogtam, nem kaptam levegőt, és belülről majd megfojtott a meghatottság, a tisztelet, nem tértem magamhoz... 80-on felül vannak régen, ki tudja, meddig vezetnek még itt és kiket... és mi megy el velük, ha egyszer elmennek ők is örökre. De most itt vannak, és én méltatlannak éreztem magamat arra, hogy ők ennyit törődjenek velem. Számtalan dologgal szembesültem a látogatás során... Csonka János a semmiből, a világvégéről egy szegénycsalád sokadik gyerekeként jött a világra, Nem tanult hanem utazott, látott, tapasztalat, feltalált, egyszerűen korszerűsítette a világot. A nulláról megteremtette a magyar ipart. Gépet, működő ipari gépeket alkotott, amit előtte soha senki más ebben az országban. 1900-ban díjat nyert varrógépével a párizsi világkiállításon. Megalkotta - előzmények nélkül - a magyar személyautót. A múzeumban két autó van, száz év múlva is múködőképesek voltak, és többezer kilométert lehetett menni velük. Semmi műszerfal, csak pedálok és kormány. Megdöbbentő, mondom... itt állsz, megfoghatod, megérintheted, minden gépet kipróbálhatsz, mozgásba hozhatsz... szóval egy ipari mesevilág. Ebben a házban volt a gyár, a műhely, és volt, amikor minden szintjén Csonkák laktak. Az államosítás egyszerűen elvette ezt a csodagyárat, és egy lakatossegédet ültetett az igazgatói székbe, ahogy más gyárakban is. Ez is a történet része. De most itt van, most még láthatod, most még részese, tanúja lehetsz te is valami nagyon nagynak itt!