Megmerítkezés a párhuzamos múltban

Az evangélikus egyház elég békés intézmény, hirtelen nem is tudnék nagyon valami gonoszságot az orrukra kenni, mint a nagyobb történelmi egyházaknak. Ezek inkább békében, szeretetben voltak el, zenében vagy jócselekedetekben. Persze, hogy az ember jó szívvel meglátogatja a róluk szóló múzeumot is. Jó élmény. Mindenki szeretettel fogad, mesél, útmutat, informál, egy ráhangoló kisfilmet is megnézhettem a pénztár előtti csarnokban, érdekes is volt. Nem volt tolakodó, nagyvonalakban vázolta az egyház történetét. A kiállítás nem kronológikus, bárhol el lehet kezdeni, vagy folytatni tovább. Vázolja az egyház és az állam viszonyát, a híres türelmi rendelet tette lehetővé az ő működésüket is, Petőfi-kéziratot is meg lehet csodálni, keresztelőedényeket, minden fiók kihúzható és böngészhető, engem mégis a lejobban az a pincerész ragadott meg, ahol annak az emlékei láthatók, hogy az evangélikusok hogyan bújtatták, mentették a zsidókat a második világháború alatt. Szóval, viszonylag sokrétű a bemutató, a pincében ezen kívül még az egyház és a zene kapcsolata kapott nagyobb teret, mindenkinek ajánlom szívesen, nem elmenni mellette, megnézni!