Buda dombján a történelem

Megszólalt a lelkiismeretem (megint), hogy nem lehet hónapokig-évekig csak a fotelbe süppedve élni, ki kell mozdulni a lakásból, el kéne menni valahová. Gül Baba türbéjét láttad már? Nem? Szégyelld magad! Na, ebbe bele is vörösödtem, aztán szemerkélő eső vagy mi ide vagy oda, villamosra kaptam és elhúztam a Rózsadomb felé. Kis séta a Török utcáról a Gül Baba utcán felfelé, és már meg is van a lépcső, ami odavezet. Nagyon szép létesítménykomplexum. Többszintes, többteraszos, láthatóan frissen rendbehozott, karbantartott történelmi emlék. Kicsit hozzátett a modern utókor, de nem rontotta el. Az egyik mesekönyvben a törökök gyalázatos, gyűlölt, megszálló ellenségeink, a másikban meg a legnagyobb barátság-haverság van közöttünk, sőt, még kulturálisan is, de nagyon! Éppen most épül kint Ankarában a hatalmas beruházás, az új magyar követség, a legnagyobb cimboraságban, ami csak ehhez kell. Ugyan már, mit Mohács meg Eger... egyébként nekem a szigetvári emlékmű tetszik inkább, a két hadvezér együtt, óriás szobrokban, a győztes meg a vesztes is, aztán itt van nekünk a másfél évszázados együttélés. Aminek azért építészeti, kulturális örökségei is vannak természetesen. Itt van mindjárt a Rózsadomb, mely Gül Baba rózsáiról kapta a nevét. Most azt írjuk róla, hogy szerethető, emberarcú török volt, mások is szerették, mi is így emlékezünk rá. Semmi kifogásom ellene. A magyar hajózási kiállítás kicsit nincs a helyén, amit a látogatóközpontban megcsodálhatunk, de van ajándékbolt, van bent kávézó, és az egész intézmény látogatása ingyenes. Jó levegő, szép kilátás a bástyákról, kellemes időtöltést mindenkinek!