Látogatás Kortársiába

A Művészetek Palotája csodálatos, monumentális intézmény, nekem általában a minőségi koncerteket adta a legtöbbször, meg hát a ház Duna felőli oldala a kortárs művészetek szentélye is. Ez három szinten tekinthető meg, érdekes jelenség, hogy a harmadik szinten van az állandó kiállítás, az két órával hamarabb zár be, mint a többi szint, ezért aztán iszkoltunk is fel a harmadikra, mert már bent jártunk a délutánba rendesen. Nem tudom, kinek javasoljam, vagy kinek nem, azt hiszem, az un. kortárs művészet megosztó dolog, van, akinek van hozzá affinitása, másoknak nincs. A múzeumban hatalmas terek vannak fizikailag, ez nincs igazán kitöltve anyaggal, elég sok a videobemutatós rész, ahol kisebb, függönnyel elválasztott részbe lehet beülni és rövidfilmeket nézni. De nagyon sok az elgondolkodtató dolog is... ha van türelmed, figyelsz, rengeteg izgalmas dolog tárul fel a képek, szobrok, installációk között, csak bele kell gondolni, hogy miért keletkeztek, miről szólnak. Nekem talán most maradandó lesz a haldokló robotok terme, ahol számtalan kis alkatrész, mint egy nagy csatatér a halál eljövetele után, szanaszét szórva hever, néhány darab meg vergődik, haldoklik is fizikailag... Izgalmas volt az is - kicsi a világ -, hogy az egyik szinten két régi ismerősöm - mindketten tanítottak korábban valahol - volt a teremőr, nagy ölelkezések, meg üdvözlés, de ők viszont egymást nem ismerték, és kérdezték, hogy őt honnan ismerem... még egy érdekesség, az első szinten találkoztam egy vidéki kistelepülés polgármesterével és feleségével, ahová nyaralni járok. Mondom, nagyon kicsi a világ... a művészet viszont egyetemes!