Parkoltam és szoborparkoltam

Nyilván megosztó dolog ez, van, akinek vörös posztó a szocialista múlt hagyatéka, másoknak meg talán édes nosztalgia. A gyerekkoromat, ifjúságomat én is szeretem, a pártállamot, szocializmust nem annyira. Sőt, egyáltalán nem. A szoborharc a történelem velejárója valamilyen mértékig, egyes rendszerek ledöntik a más rendszerek relikviáit. Az Iszlám Állam is barbár pusztítást végzett az ókori műemlékek között, itt is kitakarították az elődök maradékát, panoptikum, szoborcsere, mint a toronyórákban, most éppen Horthy jött vissza. Fura nép vagyunk. Az utolsó töltényig harcolt az ország (állítólag) az oroszok ellen, védte a hazát, minden faluban hősök fekszenek kötegelve és megemlékezve, hogy mekkora nagy honvédő volt itt mindenki. A háború vége után mindenki tódult a hivatalokhoz, hogy "mű partyizáni, mű partyizáni!", szóval, mindenki partizán lett a "felszabadító" szovjet hadsereg oldalán, hogy lakást kapjon, majd telefon, majd autót, vegyék fel az egyetemre a gyereket... kacagva masírozott május elsején vörös zászlókat lobogtatva, integetett a tribün felé, majd ette a virslit... a rendszerváltás után, esküszöm, mindenki antikommunista lett, fogadkozott, hogy soha nem volt úttörő, KISZ-tag, párttag, és mindig is misére járt... hehehe.. egy társadalmi szervezet elnöke voltam akkor, elég mulatságos volt, így visszagondolva. Ezek a posztóló fémvitézek meg levitézlettek, ki lettek ebrudalva Diósdra, a szoborparkba. Ez egy magánmúzeum, a pénztárnál még mindenféle vicces szocialista kitüntetéseket, bögréket, relikviákat is lehet kapni, és lehet bohóckodni, pózolni a leszerepelt történelmi szereplők szobraival. Van itt bőven Marx és Engels, Lenin, Kun Béla, Osztyapenko, Dimitrov, meg mindenféle szobor és emlékmű, amit most már szabad megmosolyogni. gyerekeknek megmutogatni. Ajánlom is mindenkinek, én is megnézem olykor, De nem csak azt, a történelem más vonatkozásait is. Nem szabad letagadnunk semmit! Aki mindig átírja a múltat, az rákényszerül, hogy folyamatos hazugságban éljen.