A sokszínű város egyik intézménye

Úgy kavarodtam ide ma, hogy van egy barátnőm, aki hirtelen felszabadult, friss nyugger, és neki volt ismerőse az a Köböl Vera, akinek most aktuálisan fotókiállítása van a Héber-izraeli kulturális központban. Miután sok év óta nem jártam itt, akkor is csak valami tábor kapcsán szállítottam nekik anyagokat valahová a Mátrába, szívesen csatlakoztam. Rögtön a térről nyílik a Paulay, az első ház jobbra az 1. Nagy motozás van, kipakolás, dobozban, fütyülős kapuk, egy kör sugárzás, csiripelés, visszapakolás, de hát a legtöbb zsidó intézményben így van ez, mióta ilyen veszélyes világot élünk. Azután, hogy kiderült, nem vagyunk valami sivatagi rablók vagy gépeltérítők, már nyugodtan mászkálhattunk a házban, menjünk csak fel az emeletre, aztán jobbra, aztán kapcsoljuk csak fel a villanyokat, stb. Szabad öntárlatvezetés. De el is voltunk ezzel rendesen, hangulatosak, érdekesek a képek, gettófíling is meg mai ipari rom is, szóval a világ kihasított, kimerevített pillanatai szép megközelítésben. Egy fél órát is el lehetett nézelődni, lődörögni ott a képek között. a Nézőpont fotókiállításon. A belépés egyébként díjtalan.